Kriza Ákos polgármester FIDESZ :: Híreink
Nyitóoldal Kriza Ákos Képviselők Kapcsolat Sajtómegjelenések Galéria Videógaléria
jeloltek
Dr. Kriza Ákos: „negyvennyolc legfontosabb üzenete az összefogás, melynek mozgósító ereje van”news/215_0_t.jpgA Petőfi téren a műsort követően ünnepi köszöntőt mondott dr. Kriza Ákos, Miskolc polgármestere, a kegyelet virágainak elhelyezését követően, az ünneplő tömeg elindult megkoszorúzni az 1848-49-es hősök miskolci emlékhelyeit.

Kedves Miskolciak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Ünneplők!

Ezen a verőfényes délelőttön szeretném megköszönni mindannyiuknak, hogy eljöttek ma ide. Így valódi közösségként emlékezhetünk mindazokra, akik 164 évvel ezelőtt hangot mertek adni a változás mindenkiben ott szunnyadó igényének.

Ők voltak azok, akik akkor is elől jártak. Ők voltak azok, akik ki merték mondani, amit senki más. Bátrak voltak, és bátorságukból erőt meríthetünk ma is.

Ők voltak azok, akiknek a haza szó hallatán az erő, a hűség és a remény jutott eszébe. Pont úgy, ahogy a magyar zászló színei is szimbolizálják.
És bár 1601-ben már ezeket a színeket tartalmazó zászlót ajándékozott Báthory Zsigmondnak a török szultán, a nemzeti trikolór igazi erejét és jelentőségét az 1848-49-es forradalom és szabadságharc erősítette meg.

Ma, nemzeti ünnepünk, március 15-ének délelőttjén az ősök, az elődök erejét, akaratát, tettrekészségét, és bátorságát érzem. És érezhetjük mindannyian, akik ma itt vagyunk.

Ez az az erő, amelyet véleményem szerint nemzeti összetartozásunk,magyarságunk megőrzésében 1848 márciusa képes leginkább betölteni. Az az erő, amely Kossuth, Széchenyi, Petőfi, vagy az „aradiak” neve hallatán egyetlen középpont felé irányítja a legtöbb józanul gondolkodó ember szívét és lelkét: az erő, a hűség és a remény felé.
Remény az egységre, a kitartásra, a hazaszeretetre, a szabadságra, a szabad gondolkodásra.

És aki ettől embertársát egyénileg, vagy bármely közösséget megfoszt, az a természet ellen cselekszik. Így megengedett lázadni, és tiltakozni ez ellen. A forradalmárok is ezt tették. Amikor gondolataikban megérett és megfogalmazódott a vágy, pusztán hallgattak szívük hangjára.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a szabad magyarok bátor hangját halljuk 1848. március 15-én. Ez az erő, a hűség, a remény, a szabadság és a bátorság különös elegye jelen volt már Zrínyi, Bocskay, Thököly, Rákóczi küzdelmeiben is. Ők előzték meg negyvennyolc csodáját, és 1956 próbálta meg legutóbb beteljesíteni azt. Talán szerénytelenség nélkül mondhatjuk, amit nem végeztek el hőseink, azt ránk hagyták örökül, hogy a szabadság szellemében vigyük véghez elődeink akaratát.

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!

Világosan látható, hogy az európai kereszténység nagy közösségébe bekapcsolódó magyarság már államalapító Szent István királyunktól kezdve képes volt hihetetlen áldozatokat vállalni. Kiemelkedtünk ezzel az európai nemzetek közül. Bátran kijelenthetjük, hogy a magyarság a polgári eszmék győzelméért folytatott küzdelemben méltó, és sokszor
úttörő társa volt a kontinens meghatározó nemzeteinek, az angoloknak, a franciáknak, az olaszoknak, vagy éppen a németeknek.

Európa azonban most sem csendes. Nagy a zűrzavar, káosz van a fejekben, a lelkekben és az értékrendben. A mélyben érezhetően minden átalakulóban van.

Talpra Magyar! Hí a haza! Így zengett a máig szívet szaggató nemzeti dal első sora. Magyarország ma ismét a nagyhatalmak kereszttüzében áll. Ahogy ’48-ban, ma nekünk is el kell gondolkodnunk azon, vállaljuk-e a felelősséget hazánkért. Nem a vezetők, a politikusok felelősségére gondolok. Minden magyar ember erejére, hűségére és reményére.

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Ünneplő Közösség!

Talán nem szorul különösebb bizonyításra, hogy az egyének és közösségek szabadságáért folytatott küzdelemben nemzetünk és Magyarország nem adósa sem a világnak, sem szélesebb hazájának, Európának.

Ne feledjük ezt el, különösen most, azokban a napokban, amikor Európa ránk figyel. Arra a nemzetre, amely az uniós jogokkal együtt akarja megőrizni szuverenitását, szabadságát, a szabad döntéshozás esélyét. Most újra forradalmi a helyzet, de itt nem a 12 pont létjogosultsága a tét. Az Unió azt jelenti, szövetség. Szövetséget kötni pedig csak úgy
lehet, csak úgy érdemes, hogy abban mi magunk is benne vagyunk. Együtt az elveinkkel, a múltunkkal, a jelenünkkel és a jövőnkkel.

Térjünk kicsit még vissza a múlthoz, hiszen abból táplálkozunk még ma is. Tartásunk, büszke kiállásunk gyökereinkhez köthetők, dicsőséges múltunkból hajtanak ki. És bárhogyan is ítélnek meg bennünket európai honfitársaink, azért történelmünk jelentős eseményei nekünk mindenképpen tanulságul is szolgálnak, példát, mintát, követendő elveket is megfogalmaznak. A történelem mi magunk vagyunk.

Ezért emlékezünk ’48 hőseire immár több mint másfél évszázada. Ahogy az óbort csak nemesíti az idő, ahogy Madách sohasem veszti aktualitását, úgy egy-egy nemzet történelmének legnagyszerűbb pillanatai sem kopnak meg soha. S ha jól figyelünk, mindig megújuló útravalóval gazdagítanak bennünket.

Mit üzen tehát nekünk, a XXI. század magyarságának, Miskolc polgárainak 1848 eszmeisége? Mert igazából ezt kell megragadnunk. Hiszen nincs a magyar történelemnek még egy olyan napja, amelynek minden órája –
kis túlzással: minden perce olyan ismert lenne a nemzet előtt, mint 1848. március 15.

Tudjuk az esőt, tudjuk, hogy mikor keltek a Pilvax hősei, mit tettek kávézás után, mi történt a nap folyamán. Ám ez csak a felszín. De mi lenne a lényeg, a máig ható igazság?

Kedves Miskolciak!

Annak idején a márciusi ifjak 12 pontban fogalmazták meg követeléseiket. Mi szerencsésebbek vagyunk, már nem kell ennyi mindenért megharcolnunk. Mégis, talán megfontolásra érdemes l848. márciusának aktualitásokhoz nemigen köthető, de annál fontosabb, történelmi korokon átívelő üzenete.

Az egyik ilyen az összefogásé, amelynek – valljuk meg őszintén – nem vagyunk mindig birtokában. Negyvennyolc példát adott arra, hogy az összefogásnak mozgósító ereje van, és példaértékű lehet az egész világ számára. A magyar forradalom polgári forradalom volt. De szabadságharcunk egyben nemzetközi is volt, hiszen a népek tavaszán a legtöbb európai nemzet követte példánkat, és kiállt jogaiért.

Mindenki egy emberként vett részt e harcban függetlenül társadalmi státuszától vagy nemzeti hovatartozásától. Együtt harcolt itt a lengyel Dembinsky, s honfitársa, a Petőfi által oly nagyra tartott Bem József, a  szerb Knézich Károly és Damjanich János, a német Leiningen-Westenburg Károly, az osztrák Pöltenberg Ernő, és az angol Guyon Richárd.
Magyarosan mondtam a nevüket, mert tisztelem bár nemzeti hovatartozásukat, hadd fogadjuk magyarrá is őket, azokat a hősöket, akiknek nagy többsége Aradon a magyarságért is méltósággal viselte a
halált.

De érdemes felfigyelni egy közkatona, egy 48-as nemzetőr feljegyzéseire is, aki többek között ezt írja egyik rokonának: „Pozsonyban az országgyűlési ifjakból már a nemzeti őrség megalakíttatott, én is tagja vagyok. Ausztria felelős minisztériumot nyert. A papok a dézsmáról önként lemondtak.” Íme, a nemzeten belüli, társadalmi
hovatartozástól független együttműködés példája. Összefogás tehát nemzetiségek és társadalmi osztályok között. Miért? A szabadságért. Amely hasonlatos az egészséghez. Akkor hiányzik igazán, amikor nincs. Fuldoklunk nélküle. Nem is értjük igazán, hogy mi zavar bennünket nap, mint nap. Csak legbelül érezzük, hogy valami nincs
rendben.

Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!
Kossuth Lajos így szólította meg a nemzetet 1848. december 22-én (…) tudják, hogy a nép győzhetetlen, ha felkél rettenetes erejében – mert tudják, hogy a nép lehelete elfújhatja őket a haza földjéről, mint a szél elfújja a szemetet.

Ma is ebben rejlik az erőnk. A magyar nép tűr, tűr, és tűr. Aztán csak kitör belőle a szabadság vágya, és lerombolja a falakat az útból, és megmozgatja a sziklákat is, amik elé tornyosulnak.

A 21. század szabadságharca Miskolcon is folyik. Mi is, nap, mint nap megküzdünk azért, hogy közösen vallott értékeink visszakerüljenek oda, ahol méltó helyük van. Becsület, remény, szabadság és munka – ez a mi miskolci forradalmunk jelszava. És bár tudom, hogy mindennapjainkat megnehezítik gondjaink, a ’48-as hősök emlékéből erőt merítve mi
sem fogunk letérni a szabadság, a béke, az egyetértés, a hit, a remény és a munka útjáról.

Isten áldja a ’48-as hősöket! Isten áldja Önöket és Miskolcot!

Vissza
 

nevjegy
Dr. Kriza Ákos
  • 1965-ben született
  • Orvos-közgazdász, egészségügyi menedzser
  • Tanulmányait a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemen és a Nyugat Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi karán végezte
  • 1990 óta szolgálja Miskolcot, orvosként, majd a MÁV Rendelőintézet igazgatójaként
  • Nős, két gyermek édesapja
  • Miskolc polgármestere 2010. október 3-tól, a választók többségének akaratából
fontos nekunk

polgármesteri levelek

2018. December
HétHKSzeCSPSzoV
48     12
493456789
5010111213141516
5117181920212223
5224252627282930
0131